El Dorado Casitas Royale

Véget nem érő repkedés, Frankfurti átszállás után Cancun, illetve egy csendesebb üdülőövezet 5 csillagos szállodájába érkeztünk- El Dorado Royale. Pazar, igazi luxus börtön egy őserdő közepén, mindentől elzárva. Hatalmas, buja kert, kisebb 2 emeletes villa szerű épületek tömegével, 9 étterem, gyönyörű medencék, lagúnák sokasága. Luxus, nekem kicsit sok és hivalkodó. A tengerpart az első nagy csalódás, becsapás. A tenger hullámtörők sokaságával tarkított, a víz hideg és koszos, a jelzett 27 C foknak nyoma nincs. A lakhely egy már említett távoli villa 2.emeletén, mely belső shuttle közlekedéssel elérhető. A tenger, éttermek könnyen megközelíthetők gyalog vagy az elektromos kiskocsikkal. A szoba, fürdőszoba, terasz tágas, csupa márvány borítás, még egy jacuzzi is elfért a szobában, eléggé furcsa megoldás.... Az ágy egy emelvényre került, nem érthető, miért, elég rossz felmászni. A kis hűtő dugig vizekkel, sörökkel, naponta feltöltve. Az ellátás reggel svédasztal, a többi felszolgálással történik, néha idegesítő, a nyelvi nehézségek miatt, egyébként kifogástalan, túl jó. Zavaróan sok az építkezési zaj, állandóan javítanak, építenek valamit. A medencéknél szuper napozóágyak. A víz itt sem fűtött, alig- alig úsznak, a romló időjárás miatt egyre kevésbé. Én egyszer mártóztam. Elmentünk egy tenger alatt járós kirándulásra, fárasztó taxizással, hajózással, kompozással tarkítva, hogy Shakespeare-t idézzem: sok hűhó semmiért. A Lehel piacon több halat láthatok. Koszos, fakó, színtelen közeg és kevés látnivaló. A második kulturális megmozdulás érdekesebb volt: A maya piramisok maradványai, valós és kitalált sztorik, de érdekesek. Útba ejtettünk egy igazi kis mexikói városkát, falvakat, a történetesen magyar túra idegenvezető kifogástalanul működött. Egyre rosszabb időjárás, esők, szelek, lehűlés, de az alkohol és zabálás felejtet.